Régebben megírtam már az első kimondott pánikroham élményemet. Most az következik, mit tennék, vagy mire törekednék a mai fejemmel.
Az idők során, aki már túl van jópár pánikrohamon, megfigyelhet benne bizonyos ismétlődéseket. Pl nálam mindig úgy van, hogy volt a roham (ami mindenféle változatban örvendezteti meg az embert, viszont a halálfélelem a rettegés az ijedtség, az erős és gyors szívdobogás érzet az állandó) és mikor lecsengett jött egy remegés roham és álmosság.
Namármost, a heveny szívdobogásnak mindenféleképpen köze van a ziháló légzéshez. Ha rosszul leszek, és légszomj jön rám, megpróbálok semmi másra nem odafigyelni, csakis és kizárólag a légzésemre. Figyelem ahogy beáramlik a levegő, megtelik vele a tüdőm és szép lassan kiáramlik a levegő. Követem a levegő útját, mélyeket lélegzem. Ilyenkor a széndioxid és oxigén szint a vérben egyenlítődik, ami a kapkodó légzéstől felborul és ettől érezhetünk szédülés érzeteket és gyengeséget.
Heveny szívdobogás érzetre és légszomjra nekem megoldás a "jógalégzés". Ha nem is azonnal hat, legalább addig se hergelem magam tovább bele a pánikrohamba.
BELÉGZÉS-KILÉGZÉS
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése