 |
| Kép: Saját fottás |
Tegnap ugye úgy aludtunk el, hogy alig várjuk, hogy kikukkanthassunk a teraszon a Roy Farmon, és körbenézzünk.
Reggel, 8 óra, és íme a várva várt látvány. Igaz a nap nem bújt elő, de azért így is elég "breathtaking". Mindenhol hó, ahová csak a szem ellát. Tiszta időben egészen a fjordig el lehet látni.
 |
| Kép: Saját forrás |
Mondták, hogy ez napsütésben még szebb, de "szerencsére" nincs viszonyítási alapunk, így nem érezzük a különbséget. Nekünk ez így volt tökéletes. Még szerencse hogy itt vagyunk pár napot, így simán lehet esélyünk napfényben is látni. Furák voltak a reggeli "fények". Olyan naplementés szürkületi hangulata volt. Ha nem tudom hogy reggel van, azt hiszem hogy este. Biztos a felhők tehetnek róla, a hófelhők.
Már tegnap este Gulyáslevesezés után, de még kovászból és teljes kiőrlésű különleges 2 évelő Finn rozslisztből készült spontán palacsinta előtt elterveztük, mi lesz a mai program. Nekem már van a tarsolyomban pár ötlet, hogy mit szeretnék látni (köszia google-nek és a google segítségével talált Vándorful blogjának)
Mivel elég közel vagyunk Drøbak-hoz, Alíz javaslatára szinte kézenfekvő volt, hogy elsőre itt nézzünk körül Alíznak ma munkanap volt, így csoportosan bevittük munkába és ő ránkhagyományozta az autóját, hogy mobilabbak lehessünk.
Javaslata alapján az úticélunk Oscarsborg szigete lett, aminek történelmi jelentősségű erődje adta a hírnevét (azon persze túl, hogy baromira sajnáltuk magunkat azért, amiért ilyen természeti dolgokat kell látnunk, mint fjord és az Északi tenger...pfejjjj :D ) A szigetre (mivel nem éppen strandidő van) nem úszva, hanem hajóval mentünk. Odafele azt hittem, hogy "jesszusommekkorahullámokmingyáfelborulunk", de ekkor még nem tudtam, hogy visszafele 15 percig kell parkolnia a kaptiánynak velünk, hogy az utasok ki tudjanak szállni (nekifutásból) mert iszonyú nagy hullámok voltak, és szinte lehetetlen küldetés volt. Mikor kiszálltunk még percekin imbolygott velünk a táj, és tényleg az volt az érzésem, hogy felborulunk hajóstul. Azért megnyugtató volt a hajón dolgozó srác arca, aki rezzenéstelen tekintettel tűrte a hullámzó hajót, így elhatároztam, hogy én se izgulok, ő már biztos látott ilyet, vgay rosszabbat is :)
 |
| Kép: Saját forrás |
Szeretek hajókázni, és mindig is csodálattal töltöttek el a szigetek és a látvány, hogy a hullámzó víz öleli körül. Nyilván kellett szelfizni, ami annak ellenére nem volt egyszerű mutatvány, hogy tökéletes tipitapis kesztyűm volt, se a süvítő szél így is kifújta a kezemből az életet. (Igen, Norvégia baromi szeles, a szigetek meg még szelesebbek. Surprise!)
Ennél a pontnál jegyezném meg, hogy mennyire áldom az eszünket és a megfogadott tanácsokat, hogy megfelelő felszerelést beszereztük! Meleg pulcsik, aláöltözet és vízálló túrabakancs (a spórolós lelkem nem mindig tudja megengedni magának az ilyen nagyobb költekezéseket, de az első lépésem után a 40 centis hóban, a 100 km/ órás szél egy másodperc alatt kifújta a fejemből az összes lelkiismeretfurdalás érzést. Szóval gyerekek a "Drog roooossssz, éééértem???!" és aki Norvégiába jön télen, az öltözzön fel rendesen, Éééértem?!
 |
| Kép: Saját forrás |
No ez két pici sziget, az egyiken egy erőddel és jó sok ágyúval. Történelmi jelentőssége márpedig az, hogy a második Világháború alatt erről a szigetről lőttek ki egy német hajót (április 9-én), és ennek állít emléket a sziget és az erőd. (Persze április 10-én a németek bevették a szigetet; de ebből is látszik a hozzáállás különbség, a norvégok arra akarnak emlékezni mennyire nagy hősök voltak, nem úgy mint mi, hogy forradalom leverésekről szól az összes nemzeti ünnepünk.) |
| Kép: Saját forrás |
Böcsülettel körbesétáltuk a szigetkéket (nem volt választásunk, mert a hajó az érkezéstől szá
 |
| Kép: Saját forrás |
mítva 45 perc vagy 1,5 óra múlva indult vissza...tehát a 45 perc semmire nem elég, így megpróbáltuk kitölteni a 1,5 órát). először körbejártuk a nagyobb szigetet, megnéztük az ágyűkat, az erőddel, aholis elkészült a kötelező vár/erőd/téglafal előtti háttalállósképmertazjó kollekció köveetkező darabja. Sőt annyira flow-ba kerültünk, nem bírtunk magunkkal és lett még egy eleme a kollekciónak, ahol a fjord és a tenger a háttér, tudom, ez csalás, de azért bocsánatos. Főleg, hogy mind a ketten éppen veszetten figyelünk és keressük Szlartibartfaszt aláírását..bár tudom, nem errefele a legbarokkosabb a partszakasz, de nyilván ez is az ő műve.
 |
| Kép: Saját forrás |
Az erőd elég monumentális, és elég jól körbejárkálható. Érdekes módon nem vert ki afrász attól, hogy a szigeten körülbelül összesen a személyzettel együtt 4 ember volt, fújt a szél, de annyira, hogy a jégpáncélon csúsztunk hátrafele (mert ugyebár ahol nem 40 centis hó van, ott jégpáncél, és a szögestalpunkat a szállásunkon hagytunk mondván, ahhh az úgyse kell, elévgre turistahelyre megyünk...itt kúszott bele a szavunk járásába a "kedvenc" Volna, volna, volna gondolatok, de elütöttük egy "bárcsakittlenneaszögestapunk" mondattal)
Kerestünk a szigeteken kávézót, hisza térkép mutatta, de a fenntebb említett négyembervanaszigetenösszesen jelenséggel és a kávézók bezárt állapotával felfeldeztünk némi összefüggést. Még szerencse, hogy mind a hárman diplomások vagyunk.
 |
| Kép: Saját forrás |
 |
| Kép: Saját forrás |
Miután megoldottunk minden rejtélyt, körbesétáltunk mindent amit lehetett és belefért a 1,5 órába, felszálltunk a kishajóra és viszontagságos parkolással ugyan, de visszaérkeztünk a túlpartra. Alíz ajánlott egy kávézót, Galleri Café-t, ahova betértünk, és ettünk egy isteni répatortát egy fahéjas csokis cappucinoval.
Ezzel méltón fejeződött be a délutánunk. Az estét nagyrészt fűtéssel és pihenéssel töltöttük, és hihetetlen módon ettem halat, tőkét. Vityó készítette el, oregánósan és kókuszzsíron, rizzsel. Ez a hal nem halízű :D
 |
| Kép: Saját forrás |
 |
| Kép: Saját forrás |
És igen, a szél fúj, baromira fúj.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése