Kép: saját forrás |
Iván, a rettenet, avagy hogy lehet egy medvétől sört kapni
és popcornt enni egy amerikai csereállampolgár kalapjából, miközben egy feltaláló
szürreális elméjében ülsz…hát így! Következzék a Bulgakov alapokon nyugvó
totálisan újragondolt Iván!
Aki ismer az tudja, hogy soha – vagy legalábbis a legritkább
esetben válaszotok könnyű darabot. Van egy bizonyos szempontrendszerem.
Színházba azért (is) szeretek járni, mert viszed magaddal az élményt és
ízlelgeted még napokig, benned marad, rágogatod. Már nézés közben is jár az
agyad…az első sor is alap, bár a Radnótiba ez az első igazi első sorunk, eddig
az erkélyről lestük az elődásokat. A
másik nyomós érv egy darab mellett: ha játszik benne László Zsolt J Nem volt egyszerű eljutni erre a darabra,
hisz az első alkalommal beszerzett jegyünk 2017.01.16-án, nem lett beváltva (de
legalább támogattuk a színházat) mert lebetegedtem…de most, semmi nem
tarthatott vissza!
Igaziból Iván, a rettenet nekem nagyon bejött. Kellően sötét
humorral átitatott, elgondolkodtató és megfelelően összekuszálódott cselekmény
és szürreális légkör, minden ami a csemege egy hozzám hasonló fordítva
bekötött, kifacsart látásmódú színházmániásnak.
A darab igazándiból már a nézőtéren kezdődött, nem tudom
szándékosan-e, de a színpad melletti hangfalból kellően irritálóan jött a fehér
zaj.
Az első jelenet alátámasztotta az elméletem, hisz SZERGEJ TYIMOFEJEV - feltaláló (RusznákAndrás)
gyufás skatulyányi szobájában vagyunk - amit a színésznő feleségével, ANAIDA MIHAJLOVNA- val (Petrik Andrea) és SPAK POLJOSKA (Schneider Zoltán) besúgó szobatársával oszt meg,
kinek legnagyobb kincse a lehallgató készüléke - ahol a hangszóróból hol fehér
zaj, hol indulók, hol közszolgálati lakóhíreket hallunk.
Forrás: Radnóti Színház facebook oldala |
5 percig nem történt
más, csak láttuk, ahogy a feltaláló bütyköli a masináját és néha felsóhajt,
hogy „nem értem.......”, de értelmes
szavakat szinte alig mond ki, inkább belső monológját halljuk, amiből
megtudjuk, hogy már csak percekre van a
fényévektől. Igen-igen, jól látjuk, időgépet eszkábál. Látszik rajta, hogy
teljesen be van csavarodva, minden erejével a találmányára koncentrál, kizárja
a külvilágot, csak az a fránya hangszóró zavarja, ami a lakóközösségi rádió.
Egy orosz bérházban lakik, ahol a falnak is füle van (szó
szerint) és az állami liftfelújítási segélyből a házmester vezénylésével
átadták a friss ropogós liftet.
A dolog pikantériája csupán annyi, hogy ez egy földszintes
ház.
A cselekmény (vagy az agymenés) beindulása, mikor ledér
felesége Anaida hazaállít, és elmeséli, hogy elhagyta a bőrkesztyűjét, és amúgy Tyimo-t is
elhagyja, mert szerelmes JAKIN SNITTOV FILMRENDEZŐbe (Molnár Áron) -,
akinek ez a karaktere teljesen hasonló számomra a New Girl sorozat
Schmidt-ével. Aki nem hiszi járjon utána!).
Forrás: Radnóti Színház facebook oldala |
Ezt már csak egy jó kis lakógyűlés
tetézheti, amit a legeslegkisebb lakásba szerveznek,igen, Tyimo lakásába, akit
folyton kinevetnek és szekírozzák a találmánya miatt.
„Nem értik, hogy hagyjanak?!”
„Nem értik, hogy hagyjanak?!”
És innen már nem is kellett olyan sokat várni, hogy a társasház
házmestere a tipikus csinovnyik hivatalnok megjelenjen, és elkezdődhessen a
lakógyűlés.
„Erőt, készséget”
„Erőt, készséget”
Ez aztán a tömörített jelenet, van minden. Teázás az icipici lakásban, MIHAIL B. UGLAKOV
ÍRÓ (Gazsó György)
papírjai szanaszét röpködése. Mikor B. Uglakov először megjelent, a Mester és
Margaritából (ami a kedvenc könyvem!) olvasott fel éppen Jesuáról, majd
elharapta a szót, hogy ’úgyse értik miről beszélek’
Ha még nem lett volna
elég a kavalkádból, egy amerikai állampolgár
P. HOWARD (Olasz Renátó)
is megjelent, az állami középszerűsítés program keretén belül. Dobozban
érkezett, Coca-Cola-val a kezében, és elhozta a nyugati kultúrát a táskájában.
Persze senki nem érti egy szavát se, és természetesen itt sem működik a
taktika, miszerint ha egy külföldihez emelkedett hangnemben és tagoltan
beszélsz, megérti amit mondasz. Pedig a közös képviselő tanonca PJOTR PUSZTA (Gyöngyösi Zoltán)
mindent megtett az ügy érdekében, aztán meg is beszélik, hogy a társasházi létélményt idegen nyelven nem lehet átélni.
IVÁN (László Zsolt) jelen szerepében cseppet sem rettenetes, egy önmagával és valós érzéseivel
küzdő személyt látunk, aki semmilyen döntését nem tudja felvállalni, ez a „bocs,
hogy élek” karakter. Van egy „háztartáskája”,
amire felesküdött, és az szent és sérthetetlen. Egyértelműen imádna kikelni
magából, de egy nagy tasli helyett (ez a jelenet elősejteti, hogy lesz itt még
ne mulass, ez a karakter tuti tovább fog fejlődni!) inkább fejsimogatást ad tanoncának PJOTR-nak,
aki próbálja ellesni a mestertől a szakma csínját-bínját, és lehetetlen
elvárásainak megfelelni.
Forrás: Radnóti Színház facebook oldala |
Mint minden lakógyűlésen itt is vannak napirendi pontok.
Fontossági sorrendben haladtunk természetesen. Lift átadása és felújítása (a
nem erkölcsös falrajzokról nem is beszélve) ;tűz védelmi menekülési útvonal (a
lift szervíznyílásából indul a csatornán át a szellőzőrendszeren keresztül, vannak akik a próba
útról ki se találnak…) és persze a
lakbér, amit az újonnan felszerelt kamerának köszönhetően látványosan lehet átadni
a tisztelt közös képviselő úrnak.
A lakóközösség egyetért abban, hogy Tyimo masináját
takarítsa el, mert már mindenkinek irtó nagy kellemetlenésgeket okoz, hogy
folyamatosan ez csapja le a VÁLTÓÁRAMOT (amit egy kéz a falból folyamatosan
visszakapcsol). Ekkor jön a „lightbulb”, „heuréka” „aha”..stb élmény, hogy hoppá,
„Eddig egyirányú rendszert csavargattam”-
mondta Tyimo sokkot kapva, így a hiányzó láncszem a helyére kerülhet,
és már tényleg csak másodpercekre van a fényévektől.
Természetesen most jön a nem várt fordulat, és az időgép
működésbe lép, és visszarepíti Ivan-t, Tyimo-t és az arra settenkedő kisstílű
tolvajt MIROSZLÁV KICSORSZKIJ-t (Pál András -,
aki idén Gábor Miklós díjat kapott Shakespeare Téli Rege darabban LEONTES, Szicília királya szerepéért. )
Forrás: Radnóti Színház facebook oldala |
A tolvaj megjelenése eléggé emlékezetes. Eleve egy héliumos
lufival libeg fel az emeleti lakásba, és mielőtt kirabolná a lakást
telefonbetyárkodik (de most komolyan, ki ne telefonált volna Kis lakásba, hogy
cserélje nagyobbra?!) Majd ahogy azt kell a héliumot beszippantva,
elváltoztatott hangon felhívja a telefonkagylón lévő számot, amit betörés
esetén kell hívni. Zseniális. A
szóvicceit is meg kell említsem: „Én ezt
mos megfújom” „fjúúúú” fújt rá az
eltulajdonítani kívánt műtárgyra, majd ellopta.
Forrás: Radnóti Színház facebook oldala |
Szóval időutazás, Rettegett Iván orosz cár korában vagyunk,
mindenhol hó és hideg. (Nagyon látványosan lett megoldva a tér-idő ugrás, az
egész színpad átrendeződött és szemmel látható lett a négy dimenzió.
A tolvaj, csakhogy egy pillanatra se essen ki a szerepéből,
a mellettem ülő hölgy táskáját elrabolta, majd eltűnt a színfalak mögött. Igen,
egy néző táskáját.
Kép: Saját forrás |
Mindenki nyugodjon meg, a medve (aki amúgy a filmrendezőt is alakítja) visszaadta a táskát egy pusziért, miután a függőny lement és rázuhant a már amúgyis hátbalőtt filmes stábra, akik félig a közönségre lógva függönnyel a mellkasukon várták, hogy a Medve behúzogassa őket. De előbb mindenkit kizavart a nézőtérről, hogy szünet!
A Medve kifejezetten jófej volt, a táskaátadást követően Ákost megkínálta egy jó hideg dobozos sörrel, de jelezte, hogy csak akkor adja oda, ha adok neki egy puszit. Én éppen kedves pillanatomban voltam, mondom, ne én legyek az, aki megcsáklyázza Ákos sörözését, így dobtam a macinak egy rúzsos puszit. Ekkor még nem gondoltam, hogy ezek után még az amerikai csereállampolgár kemény kalapjából fogok popcornozni a második felvonás egyik kulcsjelenete alatt.
Második felvonásban egyértelművé vált, hogy az időgép
működött, csak mikor Tyimo hazajött, akkor véletlen az orosz cárt hozta magával
a házmester helyett. A cár a jelenben hozta a formáját...legalább megtanította a fiúkat hogy kell vodkát inni, plusz
teljesen leamortizálta a filmrendezőt, aki abban a tudatban élt, hogy a cár,
csak egy jó amatőr színész. „Egy amatőr
kiszúrta a szemem” Volt itt vérfürdő, ujjak repkedése.
Persze a múltbéli Oroszországban sem ment minden a rendjén.
A házmester Iván segítségére odalépett a szintén a múltban ragadt haszonleső
tolvaj. Ennél a pontál is a Kísértlet című film jut eszembe, mikor egy gyenge
jellemű ember kezébe hatalom kerül, iszonyú rövid idő alatt kikel önmagából és
kegyetlenné válik. Ivánnal is ez történt. A jelenben csendes, minden
feszültséget elnyomó házmester visszatért állatisas ösztöneihez, olyannyira, hogy
cárnéját meggyilkolta (Sodró Eliza)
Mikor már végleg nem tudjuk hogy most hol is tart a
cselekmény, megint Tyimo, a feltaláló szobájában vagyunk, aki alszik. Hazaér a
felesége, aki egy konszolidált hölgy, aki féltő szeretettel keltegeti urát,
hogy már megint elaludt, és a találmánya az agyára fog menni. Kétségbeesetten
szalad be a szobába Iván felesége ULJANA DJUMÁLNA HÁZMESTERNÉ (Martin Márta )
hogy a férjét mintha elnyelte volna a föld…Majd Tyimo űrruhában átsétál a
végtelenbe.
A társasházi Science-Fictiont Ifj. Vidnyánszky Attila rendezte, és
az eredeti Bulgakov darabot Vécsei H. Miklós hozta ebbe a formába. A bemutató 2016.
október 16-án volt, remélem még sokáig repertoárban marad! Iszonyú nehéz lehet ezt színészként játszani, hisz annyira összehangolt a hangi, képi és fényvilág...Nagy köszönet a csapatnak azért, hogy két órára Tyimo-val szárnyalhatott a képzeletünk a képtelen
valóságban. Plusz pont a Makita fúrógépért :)
Kép: Saját forrás |
Szó se róla a szürrealitás csúcsa, mikor kiszólnak a közönségbe egy nem odaillő szituációban, vagy megjelenik egy forgatócsoport egy durva jelenet kellős közepén. Ez is mind azért van, hogy ne legyen idő agyalni! Ami lássuk be néha kell.
Kövesd a Ne Ess Pánikba blogot a Facebookon is!