Napi boldogság - Pécsi Drukk

A hetet a pécsi telephelyünkön töltötöm (szerencsére, imádok ide járni), és megszerveztük, hogy együtt néztük a meccset Tibi atyánál (Humbák művek). Hoztam magammal a kis arfestő készletem, és természetesen mindenkit kipingáltam: Tutira veszem, hogy legalább az első gól a közös arcfestésnek köszönhető :))

A hangulat szuper volt, miindenki egy emberként szurkolt, a legjobb 16-ba jutás már a meccs előtt is garantált volt, de ettől még felszabadultabban szoríthattunk. A meccs izgalmait fröcsökkel , és ingyen fröccsökkel (a Humbák meghirdetett akciója szerint, minden gól után járt az ingyenfröccs...és valóban!) és titkos pálinkákkal öblítettük le biztos, ami biztos alapon. Magyarország - Portugália (3:3)! 

Kövesd a Ne Ess Pánikba blogot a Facebookon is!

Napi boldogság - Hímezés hámozás

Idén a barátainkkal részt veszünk "Nagy Voltversenyen".
Egyik előzetes feladat egy dekorálható pólóra Volt logó hímzés minimum 10x10 -es méretben.

Nekem ilyenen lett :)


Kövesd a Ne Ess Pánikba blogot a Facebookon is!

Napi boldogság - Széphaj

Kedves kolléganőmnek (Zsizsunak) köszönhetően, ilyen szép sérőval mentem Ákos unokaöcsi ballagására :)






Kövesd a Ne Ess Pánikba blogot a Facebookon is!

Napi boldogság - Nosztalgia KPMG

A világ kicsi, hisz ezt mindig is tudtuk. Úgy hozta az élet, hogy a húgom ott folytatja pályafutását, ahol én kezdtem.

Kaptam tőle vásárfiát, annyira boldog vagyok vele!


Kövesd a Ne Ess Pánikba blogot a Facebookon is!

Napi boldogság - HAJRÁ MAGYARORSZÁG!

Naná, hogy néztük az Osztárk-Magyar EB csoportmeccset, naná, hogy szurkoltunk, és milyen jól tettük! 2:0!

Erre inni kell, figyelitek a pálinkás üveget? ;)


Kövesd a Ne Ess Pánikba blogot a Facebookon is!

Napi boldogság - Első nyárillatú esőnap

Nem tudom, ki hogy van vele, de én személy szerint imádom az esőillatot. Főleg, hogyha egy fülledt meleg nap utá jön a frissító zápor. Óriási cseppekben esik, közben süt a nap, a vízcseppek buborékozódnak az utakon. És az az illat! a fények! 

I <3 Nyárieső!

Kövesd a Ne Ess Pánikba blogot a Facebookon is!

Napi boldogság - Törölközőnap 2016

Ugye minden évben ünnepelni kell ezt a jeles napot, mint tavaly is, és azelőtt is, meg azelőtt 18 éves korom óta minden évben!

Az idei is különleges, hisz most Pécsett ünnepelek, el is készítettem a szokásos Törölkőző-napi fotót, amit páromnak el is küldtem.


Látszik, hogy a távolság az csak viszonyítás kérdése, mert egyből megoldotta a közös képet <3












Kövesd a Ne Ess Pánikba blogot a Facebookon is!

Napi boldogság - Sört reggelire?! Hát persze!

Ha az ember lánya tavaszolás címszó alatt Brüsszelben jár, igazán természetes az, amikor a következő fogást eszi reggelire:

Ezért (is) jó, ha szabadságon vagyunk,mert ráérünk ilyesmikre, mint reggel 10-kor finom helyi söröket kóstolni :)





Kövesd a Ne Ess Pánikba blogot a Facebookon is!

Brüsszeli látnivalók 1. felvonás avagy a "lopott" város

Már a mai Napi boldogságomban leírtam pár dolgot, hogy mit is lehet itt valójában csinálni. De inkább kezdjük a mai nap legelején.

Koránkelés, reptérre menés, becsekkolás, levetkőzés, várakozás, reülés - közben alvás- és már itt is vagyunk!

Szerencsére nagyon jól ki volt táblázva minden, így könnyen megtaláltuk a zöld 12-es buszt, ami berepített minket a belvárosba, olyan megállókon keresztül, mint NATO, Da Vinci (itt van Dechatlon!). Mi a Diamant-ig mentünk, mert innen mindösszesen 10 perc sétára dolgozik a szállásadónk Moriss. (Airbnb-n keresztül találtuk, elég jutányos áron, így lecsaptunk a kiadó szobájára) Szóval találkoztunk Morissal, aki nem volt túlságosan szívbajos, mosolyogva átnyújtotta lakásának kulcsait, majd elmesélte melyik kulcs mire való, majd utunkra engedett bennünnket. Én csak néztem nagy szemekkel, hogy "he?!" ez ennyi volt? (Mondjuk mit vártam...az Airbnb regisztrációhoz és foglaláshoz már csak a lábméretünket nem kellett megadni, egyéb más adatokat, mint bescannelt útlevél, bankkátyaszám mellett) 

Kezünkben a kulccsal és a Google Maps-szel nekiindultunk, hogy megleljük a 6 percre lévő lakáskát. Az utca ahol sétáltunk nagyon kis aranyos, minden kapualjban volt valami apró furcsaság. Például cserepekből kirakott mozaik, tűzzománcos házszámok, a betondzsungelből kinövő fa...

És elérkeztünk lassan a célunkhoz. Mikor benyitottunk a házba, azt hittük, hogy ez most valami vicc. A "lépcsőház" lépcsője körülbelül 50 cm széles...és 77 lépcsőfok után (igen, megszámoltam...) felértünk a 4. emeletre. Ezek után félve nyitottunk be a lakásba, mi van ha itt minden ennyire manó...de kellemes meglepetésünkre, egy tágas rengeteg és óriási ablakokkal teli lakásba léptünk. Moriss a szobánkba kikészítette a törölközőinket, és az életető erőt, a wifi-jének nevét és a jelszavát.

A nagy ijedtségre ledőltünk 1,5 órát szundizni, hogy újult erővel vághassunk neki a sétánknak.

Útközben azon méláztam, hogy ezen a kis folyosón és lépcsőházon keresztül - ha feltesszük azt, hogy minden sorházban ekkora a hely, és ez bebizonyosodott, mert bekukkantottam pár ajtón..- hogyan cipelnek fel egy francia ágyat, vagy kanapét?! Nevettünk, hogy biztos az ablakon! És tényleg...szembejött velünk egy "költözés". 5. emelet, tárva nyitott ablak, ablaknak nekitámasztva egy hatalmas liftes emelőszerkezet. Cseles, nagyon cseles.

Az első sétánk és első benyomások itt olvashatók, de azért azt még kiegészítem :) Gondolom a párizsi terrortámadás óta főleg, de a brüsszeli mindennapokhoz hozzátartozik a talpig felfegyverzett katonák és rendőrök látványa a belvárosban, szinte miden sarkon. Nyugodalmasan sétálgatsz a Parc de Brussels-ben a napsütésben, mikor pár katona átmasíroz előtted. Mondjuk a park egyik oldalán a Brüsszeli Parlament van, a másikon pedig a Royal Palace (ami itt, a londoni Buckingham Palota megfelelője) Ugye??

Képek forrása: Itt és Itt

Nagyjából egy 2 órás random séta alatt megnéztünk majdnem minden brüsszeli látnivalót. A legtöbbet

Képek forrása: Itt és saját forrás

véletlenül sikerült megtalálni a kódorgás közepette és ezért fordulhatott elő, hogy nem láttuk ezen a napon a Pisiló Kisfiút, de erről majd később.

Képek forrása: Itt és itt

Viszont láttunk Notre Dame hasonmást, itt is pózoltunk (igen sültkrumplival) de itt meg kell említeni, hogy ez az építmény a Saint-Michael Katedrális nevet viseli, és létezik egy Notre Dame du Sablon névre hallgató építmény is, ami egy az egyben a Westminster apátság.

A nagy nézelődések közepette jól kifáradtunk (ma kb 8-9 kilómétert sétáltunk), így úgy gondoltuk ideje lehűteni magunkat egy kis sörrel. Miután eddig is a Google Maps-re hallgattunk, ő a Delirium Cafét ajánlotta nekünk, hogy itt igyunk. A hely nagyon hangulatos volt (mondjuk nem olcsó, hisz Brüsszel Váci utcájában voltunk) de azt kell mondjam, megérte, hisz megfelelően elindulhatott az asszimiláció, még csak óvatosban Deliriummal és Kriek-kel :)

Delirium Café-ban

Aztán természetesen "rájöttünk", hogy a helyi ABC-ben a Delhaize-ban, pár Euróért lehet sört venni, és nagyon nagy a választék. Be is vásároltunk, hogy legyen elég vacsorára és másnap reggelire is. Ugyebár :) Igyekeztünk a helyi kézműves sörök közül is válogatni, hisz ezeket tuti nem tudjuk megvásárolni itthon.

Fáradtan de boldogan tettük el magunkat holnapra, hisz holnap nagy nap! Muse koncert és a látnivalók folytatódnak a 2. felvonással :) !

Kövesd a Ne Ess Pánikba blogot a Facebookon is!

Napi boldogság - Irány Brüsszel

Sok indok vezérelhet bennünket, hogy ellátogassunk ide..Európa fővárosa, jók a sörök és a csokik..van waffel...nade...Van Muse koncert is...4 db, a nagy érdeklődésre való tekintettel.

Nekünk ez volt az elsődleges motivációnk, aztán jött szépen sorba a többi. Most érkeztünk, pihentünk, söröztünk, és jártunk egyet. Egy picit olyan ez a város, mintha 3-4 másikból "össze lenne lopkodva". A sorházak és a Buchingham Castle (itt Royal Castle)  Angliából, a diadalív, Párizsból..szóval minden van itt. Érdekes , de azért hangulatos. Persze Budapestnél semmi sem szebb. 

Airbnb-n keresztül szereztük szállásunk, megtaláltuk a Delirium Café-t, ettünk sültkrumplit, és még nem láttuk a Pisilő Kisfiút!

Holnap MUSE!

Kövesd a Ne Ess Pánikba blogot a Facebookon is!

Mennyországi morgás

Ma Hádészka végleg elaludt, remélem már a Mennyországban terrorozál mindenkit.


Tegnap volt számomra az igazi búcsú (itt olvasható), de csak ma realizálódott, hogy innentől az emlékeimben él tovább.


Kövesd a Ne Ess Pánikba blogot a Facebookon is!

Hozzá lehet szokni a halálhoz?

A bennem élő gyerek jelenleg toporzékol, hisztizik és lázad. Lázad az elmúlás miatt, igazságtalannak érzi a létjogosultságát. Nem érti miért kell megtörténnie. A bennem lévő gyerek most nagyon erős, olyannyira, hogy könnyek formájában kitör belőlem. Az agyam tudja, hogy a halál létezik, az élet velejárója, és minden elmúlik egyszer.

Hádészkától tegnap a család elbúcsúzott. Egyik se jó. Ha tudod mikor van itt a búcsú ideje fáj tudni, hogy már csak egy napja van hátra, utána örök álomra szenderül. Ha nem tudsz elbúcsúzni, kínzod magad, hogy nem tudtál elköszönni.

A bennem élő gyerek most torka szakadtából kiabál, és már nyúlna a telefonért, hogy minden áron megakadályozza, Hádész holnapi örök álomra szenderülését. A felnőtt agyam tudja, hogy ez a helyes döntés, tudja, hogy jobb békében elmenni. De akkoris, dübörög bennem az igazságtalanság érzése.

Hádikát először 2000. októberében láttam, esztergomi barátaink kiskutyájának egyetlen fiaként. Elfért egy kezemben. Kapcsolatunkat rögvest megpecsételte, belekakilt a tenyerembe. Kis puha fekete maszat volt, babakutya illattal. Mikor megtudtuk, hogy ő a miénk lesz, felhőtlen boldogságot éreztem. A kocsiban végig ölelgettem, míg hazafele jöttünk, húgaim nem tudtak erről, egyszercsak megjelentünk odahaza, Vele.

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy makulátlan kutyus, elég nagy rosszcsont. (de ezen nem lepődük meg, a kutya tükre gazdáinak). Mindig eszembe jut, hogy a mellkasomon fekve szuszog, míg irodalmat tanulok a gimis felelésre, majd mikor értettségire készülök, csak ő volt az aki zavarhatott, bejött napozni a szőnyegemre. Az államvizsgáim alatt is velem tanult, sőt, életem összes szerelmét is ismeri.

Az eddigi életem felének részese volt. Pont annyit volt velem, mint nélkülem.

Imádom hallani cicergő körmeit a parkettán, ahogy közeledik. Imádom, ahogy a lélegzésből megérzi, hogy ébren vagyunk, és jön üdvözölni, imádom, hogy rossz, imádom ahogy szétrágja a pulcsim, ahogy megeszi orvul a húgaim szülinapi tortáját, meg az ezrest amit elől hagytunk. Imádom, mikor mellém bújik, imádom ahogy játszik az első hóval. Ahogy ázott kutya, kis csoffadt bogyóka. Nem lehet mellette banánt enni, mert apu csak megtöri a héját settenkedve, Hádész már vigyázban ülve várja a falatot. Imádom, hogy megvár minket kilógatott lábán ülve a telek kapuban, mikor véletlen ottfelejtjük, imádom, hogy egy éjszakát bóklál az erdőben. Imádom, hogy feltétel nélkül szeret minket. Igen, minden jelenben, mert ezek az emlékek bennem élnek, és vannak örökre.

Hádész, Hádészka, Hádi, Hádi-bádi, Hádi-mádi Hádreszito, Bogyó, Bogyóka, Nyuszi, Nyuszibogyó. A sok becenév egyet jelent örökre nekünk, A KUTYÁT. A családtagot, akitől el kell búcsúzni, már most hiányzik. Itt van a búcsú ideje.

Kövesd a Ne Ess Pánikba blogot a Facebookon is!

Napi boldogság - Alan Rickman

Forrás: itt

Én a hepi plészemen akarok maradni, és a mai nap hírétől szomorúság helyett inkább arra gondolok mennyire is szeretem őt. Gyerekként meghatározó élmény volt nekem a notthingami bíró szerepében (ekkor hat éves voltam, úgy néztük a Robn Hood-ot, hogy anyukám felolvasta nekem a feliratot). Mindenkit lejátszott ebben a filmben, nem csoda, hogy már gyerekként elkezdtem rajongani érte. Azért bevallom, eléggé féltem a boszorkánytól....


Onnan nem volt kérdés, követem és szeretem minden szerepét. (Igen jelenben, mert ez így van/volt/lesz). Önző módon azt sajnálom, immáron minden esélyem elszállt, hogy láthassam élőben, színházban. 

Csak hálásak lehetünk a sorsnak, hogy ennyi filmben láthattuk, ezek az élmények örökre megmaradnak.

Kövesd a Ne Ess Pánikba blogot a Facebookon is!