2015. június 1., hétfő

Quimby@Budapest Park - 2015.05.31

Már nagyon régóta hegyeztük magunkat erre a koncertre, tavaly ilyenkor a gyereknapi zsúr pont a Törölközőnapra esett. Idén ahhoz képest pár napot várni kellett, de nagy duzzogva kibírtuk, és boldogan vettük a Budapest Park felé az irányt délután.

Kép forrása: Itt
Az időjárás kegyes volt hozzánk, egész nap borult idő volt, de délutánra csodálatosan tiszta és kék lett az égbolt, minden csapadék felszáradt. Valahol éreztem, hogy a mai nap boldogságát semmi sem húzhatja keresztül. Annak ellenére, hogy pár barátom lemondta a ma esti megjelenését, mély levegőt vége és elhatározva, hogy ma minden "szupiszuper", átadtam magam a fesztivál hangulatnak. Mert igen, a Parkban fesztivál hangulat uralkodik. Mindenhol emberek ülnek, isznak, beszélgetnek, a háttérben felcsendült az előzenekar.

Aki még résen volt 999 forintért juthatott hozzá az elővételes jegyekhez, ami a tavalyi ingyenes koncerthez képest elég nagy drágulás, de Quimby koncertjegy viszonylatban nagyon is barátságosnak mondható ár. Mi résen voltunk, természetesen. Sőt a rajtammaradt plusz belépőt 3 perc alatt sikerült eladnom a kasszánál a teljes árú jegyre váró rajongónak. Legalább neki is jó napja volt. (Aranyos volt, mert mikor felkínáltam neki a lehetőséget, rögvest megkérdezte : "ugye nem versz át?!" Többféle válasz lehetősége végigfutott az agyamon, mint pl. : "de ha át akarnálak verni se mondanám meg" "dehogynem én átverlek" meg ilyesmik. Egy mosoly mellett csak ennyit tudott mondani az őszinte gyermeki énem: "Dehát én olyan becsületes vagyok!". Ami történetesen igaz is, de ő ezt nem tudhatja. Végül megvette, és bejutott, tehát igazam volt  a becsületemet illetően.

A magukat alternative / indie / electronic / experimental / folky-walky /spirit-pop zenekarnak titulált Manoya nyitotta a koncertet. Kellmes hangulatot teremtettek, nekem háttérzenének teljesen megfeleltek, míg beszereztük akciós koktéljainkat és megtaláltuk a helyünket, ahol a koncerten leszünk.



Idén is jó sokan összegyűltünk, nagyon nagy szeretet áradt a közönségből és a zenekarból is. Már hiányzott a Quimby feeling, szerencsére sok olyan dal volt, amit Livius énekelt, számomra mindig ezek a legkedvesebbek, a Magam adommal az élen.


Összességében jól éreztük magunkat, a fiúk hozták a szokásos színvonalat, ami nagyon vicces volt, a végén a visszatapsos számok után (már mondhatni szokásukhoz híven) a Stand by me-re vonultak és pakoltak le. A közönség meg nem moccant, figyelte az eseményeket és a refrént mindenki egy emberként énekelte.



--------------------------------------------------------------------
További Quimby beszámolók:



Kövesd a Ne Ess Pánikba blogot a Facebookon is!
Bejegyezte:
Címkék: , ,

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése