A mai napon is olyat csináltam, amit eddig még soha. Inkább olyanokat.
Kezdjük azzal, hogy zenélni tudó barátaim közé többed zenélni nem tudó barátaimmal együtt beálltunk "zenélni". Húgom hozott szájharmónnikát, meg egy ivós dobókocka játékot. Na én ezzel csörögtem, meg a szájharmónika tokjával, amibe gondosan lettek kavicsok gyűjtve. A házunk előtt többen megálltak, csodálni minket, be is szálltak, szóval ez egész olyan tökéletes volt, boldogság szabadult fel mindenkiben.
Zenélgetés közben, szépen csendben berúgtunk.
A második olyan, amit nem szoktam csinálni az az, hogy elkéstünk Quimby koncertről. A koncert közben elkezdett szakadni az eső, ami azért volt jó, mert senkit sem érdekelt a gumicsizma és esőkabát védelme az jó volt :) és az esőben koncertezni az nekem mindig romantikus, főleg, ha párom is ott van velem ;)
Amikor vége lett a koncertnek, jóbaráttal a faházakig minden egyes pocsolyába két telitalppal beleugrottunk. Hajrá gyermeki én. És nem érdekelt, hogy a bugyim is saras lett. Isteni volt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése