2014. július 19., szombat

Boldogságos Quimby koncert

Balatonföldvár, Kultkikötő. Előzetesen a történet szépségéhez annyi hozzátartozik, hogy tavaly Balatonföldváron nyaraltunk a Fesztivál Hotelben augusztus elején, és mikor pénteken megérkeztünk este a szállodába, olyan volt, mintha Quimby dalokat hallanánk. Először azt gyanítottuk, valahol jóízlésű emberek házibulit tartanak, de a portás felvilágosított minket, a szomszédban valóban Quimby koncert van. Ekkor már nem volt értelme elindulnunk, így a partról hallgattuk a koncert dallamának foszlányait.

Idén, mindenképpen vissza szerettünk volna menni a Fesztivál Hotelbe, és egyetlenegy szabad hétvégéjük volt a kedvenc szobáinkban. gyorsan le is foglaltuk, és ki is fizettük. Mindezektől teljesen függetlenül kiderült, hogy pont a leutazásunk napján Quimby koncert lesz a Kultkikötőben. Mondanom se kell, azonnal megvásároltam a belépőket.

A péntek este kellemes, a helyszín egy szabadtéri miniszínpadhoz hasonlít, a kikötő közelében nagyon közel a Balatonhoz. Kellemes hangulatot kölcsönöztek, az amúgy is szép fényű estéhez a felfüggesztett befőttes üveg lampionok. A beléptetés kicsit hosszadalmasra sikerült, mert még 9-kor, a kezdési időpontnál is állt kinn a kígyózó sor, "egészen a postáig". Mindenki türelmesen várta a bejutását, szerencsére Quimby-ék megvárták, míg mindenki bejut. A kapukon belépve jobbra több bódéból lehetett fröccshöz jutni, viszonylag hamar. Jó sok ember összegyűlt a színpad és a pultok közti placcon mikor a koncert elkezdődött. Szerencsére mi át tudtunk vágni a népen és a színpad bal oldalán a 3. sorban meg is találtuk a helyünket, és az sem zavart minket, hogy a mélynyomó megdolgoztatta bal fülünk dobhártyáját.

Életem első olyan Quimby koncertje volt, ahol közel álltam. Eddig minden koncerten távolról
boldogan ugrálva szemléltem, inkább hallgattam az eseményeket. Most pedig mindent láttam és hallottam. Láttam ahogy a fiúk egymással kommunikálnak számok között. Egy-egy összemosolygás, egy-egy huncut nézés. Jó volt látni az egységüket és azt, hogy mennyire figyelnek egymásra. Amit sajnálok, hogy Livius pont a másik oldalon ütötte a ritmust, mivel ő a kedvenc egyéniségem a zenekarból. Mikor az Ő dalai voltak, akkor szerencsére előre jött, így azért kompenzálva voltam :)

Számomra egy kellemes csalódás Szilárd volt. Valamiért őt nem tudtam még befogadni a szívembe. Lehet, mert annyira nincs a frontvonalban. Most végig tudtam nézni a játékát, és jobban ki is hallottam őt a többiek közül. Nagyon tetszett, hogy végig vidám volt, rámosolygott a közönségre, a dalokat nagy átéléssel játszotta és mindemellett vokálozott is.


A setlist összeállítása is meglehetősen kellemesre sikerült, régi Quimby rajongóként, az új albumokon lévő populáris dalok nem tartoznak a kedvenceim közé, szerencsénkre most a fiúk nem vitték túlzásba az új dalok játszását. Érdekes volt végignézni az embereken. A tini lányok az új dalokra őrültek meg, mi meg a jó öreg  Hoppára vagy a Hol volt, hol nem voltra lelkesedtünk. Ilyenkor azért picit érzi az ember a generációs különbségeket :)
A koncert csúcsa nekem, mint mindig Livius előadásában a Magam Adom. Erről már írtam, hogy miért van ilyen nagy jelentősége ennek a számnak.

Összességében ilyen számomra meghatározó és jó hangulatú Quimby koncerten még nem voltam, örültem, hogy ott lehettem. Azt vettem észre magamon, hogy a koncert alatt éneklés közben is fülig ért a szám, és csillogó szemmel figyeltem, és szívtam magamba az emlékeket, amik biztosan kitartanak majd a nehéz időkre.

Még még még, sok ilyet szeretnék!

További koncertbeszámolók itt. 
Kövesd a Ne ess Pánikba! blogot a Facebbokon is

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése