Balatonföldvár, Kultkikötő. Előzetesen a történet szépségéhez annyi hozzátartozik, hogy tavaly Balatonföldváron nyaraltunk a Fesztivál Hotelben augusztus elején, és mikor pénteken megérkeztünk este a szállodába, olyan volt, mintha Quimby dalokat hallanánk. Először azt gyanítottuk, valahol jóízlésű emberek házibulit tartanak, de a portás felvilágosított minket, a szomszédban valóban Quimby koncert van. Ekkor már nem volt értelme elindulnunk, így a partról hallgattuk a koncert dallamának foszlányait.
Idén, mindenképpen vissza szerettünk volna menni a Fesztivál Hotelbe, és egyetlenegy szabad hétvégéjük volt a kedvenc szobáinkban. gyorsan le is foglaltuk, és ki is fizettük. Mindezektől teljesen függetlenül kiderült, hogy pont a leutazásunk napján Quimby koncert lesz a Kultkikötőben. Mondanom se kell, azonnal megvásároltam a belépőket.
A péntek este kellemes, a helyszín egy szabadtéri miniszínpadhoz hasonlít, a kikötő közelében nagyon közel a Balatonhoz. Kellemes hangulatot kölcsönöztek, az amúgy is szép fényű estéhez a felfüggesztett befőttes üveg lampionok. A beléptetés kicsit hosszadalmasra sikerült, mert még 9-kor, a kezdési időpontnál is állt kinn a kígyózó sor, "egészen a postáig". Mindenki türelmesen várta a bejutását, szerencsére Quimby-ék megvárták, míg mindenki bejut. A kapukon belépve jobbra több bódéból lehetett fröccshöz jutni, viszonylag hamar. Jó sok ember összegyűlt a színpad és a pultok közti placcon mikor a koncert elkezdődött. Szerencsére mi át tudtunk vágni a népen és a színpad bal oldalán a 3. sorban meg is találtuk a helyünket, és az sem zavart minket, hogy a mélynyomó megdolgoztatta bal fülünk dobhártyáját.
boldogan ugrálva szemléltem, inkább hallgattam az eseményeket. Most pedig mindent láttam és hallottam. Láttam ahogy a fiúk egymással kommunikálnak számok között. Egy-egy összemosolygás, egy-egy huncut nézés. Jó volt látni az egységüket és azt, hogy mennyire figyelnek egymásra. Amit sajnálok, hogy Livius pont a másik oldalon ütötte a ritmust, mivel ő a kedvenc egyéniségem a zenekarból. Mikor az Ő dalai voltak, akkor szerencsére előre jött, így azért kompenzálva voltam :)
Számomra egy kellemes csalódás Szilárd volt. Valamiért őt nem tudtam még befogadni a szívembe. Lehet, mert annyira nincs a frontvonalban. Most végig tudtam nézni a játékát, és jobban ki is hallottam őt a többiek közül. Nagyon tetszett, hogy végig vidám volt, rámosolygott a közönségre, a dalokat nagy átéléssel játszotta és mindemellett vokálozott is.
A setlist összeállítása is meglehetősen kellemesre sikerült, régi Quimby rajongóként, az új albumokon lévő populáris dalok nem tartoznak a kedvenceim közé, szerencsénkre most a fiúk nem vitték túlzásba az új dalok játszását. Érdekes volt végignézni az embereken. A tini lányok az új dalokra őrültek meg, mi meg a jó öreg Hoppára vagy a Hol volt, hol nem voltra lelkesedtünk. Ilyenkor azért picit érzi az ember a generációs különbségeket :)
A koncert csúcsa nekem, mint mindig Livius előadásában a Magam Adom. Erről már írtam, hogy miért van ilyen nagy jelentősége ennek a számnak.
Összességében ilyen számomra meghatározó és jó hangulatú Quimby koncerten még nem voltam, örültem, hogy ott lehettem. Azt vettem észre magamon, hogy a koncert alatt éneklés közben is fülig ért a szám, és csillogó szemmel figyeltem, és szívtam magamba az emlékeket, amik biztosan kitartanak majd a nehéz időkre.
Még még még, sok ilyet szeretnék!
További koncertbeszámolók itt.
Kövesd a Ne ess Pánikba! blogot a Facebbokon is
További koncertbeszámolók itt.
Kövesd a Ne ess Pánikba! blogot a Facebbokon is
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése