Napi boldogság - Pillanatnyi pillantás

Amikor kedvesed szemébe hosszan belenézel, és az a pár pillanat amikor csak egymásra figyeltek.

Napi boldogság - Csiniruha és babalátogatás

Ma hivatalból csini ruhába jöttem dolgozni. nekem az 5 cm-es sarok és miniszoknya meg harisnya már csininek számít. Munkába jövet, nagyon megbámultak az emberek, ami azért legyezgette a hiúságom. A kollégáim reakcióiról nem is beszélve. :)

Délután Babalátogattunk barátainknál, ahol nagy volt a szíves látás, mindannyian a szőnyegen fetrengtunk és játszottunk. Gyerekek lettünk újra. 

Tapasztalat - Pszichofitnesz

Rajzóra alatt beszélgettünk és az oktatónk (akihez jártam a képzőművészet-terápiára is) ajánlotta nekem Bagdy Emőke előadásait, hogy nekem biztos tetszene. Kifejezetten a Pszichofitneszt javasolta, mert az elmondásaim alapján hasonló dolgokra jöttem rá én is.

Jó érzés az, hogy kialakítottam egy életszemléletet, megismertem magam az elmúlt pár évben sokkal jobban, értem a bennem zajló folyamatok nagy részét (mert még vannak rejtett dolgok, az egész biztos) és hasonló eszközökkel tartom szinten és fejlesztem magam, mint az előadásban.

Valójában a Napi boldogság rovatom is egy Pszichofitnesz, hogy igenis, vegyük észre a jó dolgokat körülöttünk, mert van bőséggel. Csak mint emberek, hajlamosak vagyunk elkényelmesedni, és nem csak a testünk tud elpunnyadni, hanem a lelkünk is. Ha kiesik az edzésből, akkor ne csodálkozzunk, hogy szorongunk, stresszelünk és a tudatalattink pszichoszomatikus tünetekkel jelez kétségbeesetten, hogy hellóóóó lassítani kellene.

Az előadásban elhangzik, hogy a nevetés milyen fontos szereppel bír. Ha belegondolunk logikus. Általában, ha mosolygunk, azt azért tesszük, mert valaminek örülünk, tehát jó emlékek vannak ehhez a komplex izommozgáshoz csatolva. Ha rossz a kedvünk, de mosolyra húzzuk a szánkat, egy idő után meghozza a várt jókedvet, mert ez belénk van égetve.  Ezért is szeretem a L'art Pour L'artot, megtanítanak minket újra nevetni.

Mindenkinek ajánlom Bagdy Emőke előadásait.

Napi boldogság - Önigazolás

Az nagyon jó érzés, amikor sokkal okosabb és tapasztaltabb emberek előadásaiban felfedezed azt, amire már magadtól is rájöttél. Boldogság szembesülni azzal, hogy jó úton jársz!
Bővebben itt.

Napi boldogság - Saját magadnak örülni

Teljes büszkeséggel tölt el még most is, hogy már több, mint 100 Napi boldogság bejegyzést írtam. Ez azt jelenti, több, mint 100 napja már tudatosan megfigyelem az életemben a boldog pillanatokat. Több tanulmány szerint legalább 3 hónap kell ahhoz, hogy új szokásokat bevezessünk az életünkbe. Szóval teljesen jó úton haladok, a környezetem észrevette már rajtam a változásokat, és jó, hogy mondják, mert pozitív visszacsatolás. Ma ettől a gondolattól lettem boldog!

Napi boldogság - Lecsóparti

Lecsó, hmmm.. egyik kedvenc étkem. 

Úgy volt, ma megyünk barátainkkal a Hármashatár hegyre és ott piknikelünk, de sajnos az időjárás ezt nem tette lehetővé. Így a barátaink rögtönzött lecsópartit csaptak, és áthívtak minket is. Mi meg vittük a modern Gazdálkodj Okosan társast, amit szent meggyőződésünk szerint nem lehet végigjátszani. Végül is, az életre tanít, minden körben megkeresed a kis pénzed, amiből körülbelül semmmire mész, mert még a szerencsekerék kártyán is elszedik amid van, számlabefizetés címszó alatt, vagy rálépsz az üdülésre, ahol a kör kereseted többszörösét elköltöd. Magyarul, ha nem áll melletted a szerencse, SOHA nem jutsz önerőből lakáshoz, vagy autóhoz. Részletre megvenni meg a végtelenségig tart. Kicsit lefáradtunk, de utána szerencsére előkerültek a Babok!

Napi boldogság - Húgos mozi és fodrász

Ma a Művész moziban jártunk, megnéztük A pap gyermekeit. A horvát vígjáték mögött erősebbek a drámai szálak, amiket az emberek cselekedetének következményei okoznak. Az amúgy viccesnel indult film, azért hordoz magában mondanivalót, bemutatja az emberi gyarlóságot és az önzést, ami másokban tesz kárt. Kellemes kikapcsolódás volt, mert amúgy is szeretem a közizléstől eltérő filmeket. A rendezés nagyon tetszett, a filmben átütő volt Don Fabijant játszó színész alakítása mint, a sziget lelkésze. Mindenképpen ajánlom megnézésre ;)

Mai boldogságnak nem volt vége a filmezéssel, mert utána végre levágták a hajam és most készülünk átmenni frissen házasodott barátainkhoz, akik a nászútjukról mesélnek majd.

Napi boldogság - Analóg csodák

Ma lettek kész az analóg képeink, amiket a több, mint 20 éves fényképezőmmel készítettünk. Szerintem anyuék még a nászútjukra is ezt a készüléket vitték. Rá fogunk állni a közös élményeinket ily módú rögzítésére. Terveim között van venni egy hatalmas albumot és a közös képeinket időrendben beleragasztani.

A mai nap boldogsága az az, hogy egy hetet várunk a képekre, amitől még szebbek és fontosabbak lettek számunkra. Megéri várni a jó dolgokra.

Napi boldogság - 100. Napi boldogság - Régmúlt idők lovas emlékei

A mai a 100. Napi boldogság bejegyzésem. Rém durva milyen gyorsan telik az idő. nagyon jó érzés visszaolvasni az emlékfoszlányokat, segít mosolyra derülni.

Ma volt a napja a Régi Favorit-Lovardás Csapat találkozásának. Négyen gyűltünk össze. Senki se változott semmit. A Gellérthegyre mentünk, a víztározó tetejére, ahonnan naplemente után gyönyörű volt a kilátás. Budapest szép. Meg az is szép, hogy nem találkoztunk egymással kb 10 éve, és mintha misem történt volna. Ugyanúgy csacsogtunk , nevettünk, kíváncsiak voltunk egymásra. Nagyon klassz este volt!

Napi boldogság - Analóg fotók

Vittünk Balatonra analóg gépet. barátaink elfotóztak két tekercset, és megmutatták a képeket. Ha nem munkában ültem volna, hangosan sikítozok, annyira jók lettek a retro feelinges fényképek. A mieink még várnak a sorsukra, értük pénteken megyek, addig izgi...

Pánik - orrakoppintás a semmiből.

Ma a semmiből elkezdett a fülem viszketni. Ott ahol át van fúrva a fülem. Olyan fülbevaló volt benne - mert kiszedtem már- , ami szerintem még  nem is volt rajtam. Először csak legyintetni próbáltam, ahogy eddig, a jól bevált módszerrel. Eldöntöttem, nem figyelek. De csak csikiz tovább. Lassan a félelem is eluralkodik rajtam, hogy "mi van, ha allergia?" "most mit vegyek be  rá?". Rögtön a csodás gyógyszerbiztonság beidegződés. Lassan jönne az ismerős torokgombóc érzések is. Egy pillanatra eluralkodik rajtam a pánik, ahogy veszem a levegőt és a torkom minden egyes belégzésnél szűkebbnek érzem. Majd behunyom a szemem, veszek egy mély levegőt. Végigfut rajtam a hideg és egyben lever a víz.

Ilyenkor mindig megbeszélem magammal a dolgokat. Most is így van, eldöntöttem, hogy jól VAGYOK. Fontos a jelen időben történő kifejezés. Így könnyebb elhinni. Elterelem a figyelmem, beszélgetek másokkal gyorsan, és egyszer csak azt veszem észre, hogy elmúlt.

Napi boldogság - Szól a rádió

Amikor olyan dallamokat hallasz rádióban ami simogatják a lelked.

(ezalatt én a bluest a rockot és a metált értem. Zeppelinen, Queenen Jimi Hendrixen nőttem fel, nekem ezek a dalok jelentik a kellemes hangzást)

Otthon használatba állítottuk a táskarádiónkat, amit a Retro balatonföldvári hétvégére szereztünk be. Mivel a parton is Mr2 Petőfit hallgattunk, itt is ráhangolódtunk. Már megszoktam a rádióbarát és a mai ízlés és ízlésficamoknak megfelelő "zenéket" és egyszer csak felcsendült egy AC/DC dal. Önmagában ez nem lett volna annyira furcsa, mert néha azért lehet gyöngyszemeket hallani, de aztán jött még egy Cream nóta is. Itt már gyanút fogtam. Kiderült, hogy a Kultúrfitnesz műsorban a héten Minden idők legjobb gitárosait mutatják - a bluestól a rockon át egészen a metál fénykoráig. Ami még hab volt a tortán, hogy megemlítették Radics Bélát, de sajnos a P-Box erejéig, hogy ők írták meg a Zöld a Bíbor és a Feketét az emlékére. De akkoris!!

Napi boldogság - Illedelmes idős bácsi

Reggel, munkába menet még hatással volt rám a csodálatos balatoni hétvégénk, és mondhatni már-már szomorúságba fordult, hogy vége lett, és újra jönnek a hétköznapok. Szaunázással nyitottam az amúgy is 40 fokos reggelt, délután meg rajzóra, tehát millió cucc volt nálam. Metrón meg nuku ülőhely. Egy 70 éves bácsiforma felpattant és mondta, hogy mindenképp üljek le, látja mennyi a csomagom, biztos nehéz. Próbáltam ellenkezni, hogy köszönöm, kibírom, nem is olyan vészes, de ő csak tovább ajánlgatta a helyét. Elfogadtam. Jó volt ülni. Mikor leszálltam megköszöntem neki a lehetőséget. Kedves volt :)

Napi boldogság - Pöttyös labda

Még mindig a Balatonon vagyunk. Gyerekkori emlékek visszatérnek. Szerencsére a retró dolgok beszerzése körben, szereztünk egy pöttyös labdát. És ezzel játszani a vízben, jó!

Napi boldogság - Balatonföldvár, Babos játék

Balatonon lenni jó. Még jobb, ha jó a társaság. És akkor igazán inspiráló, ha az időtöltés tartalmas. Rengeteg játékkal nevetéssel egybekötve. Szeretném bemutatni az év idei legütősebb játékát a számunkra. Nem lehet róla leállni!

Hölgyeim és Uraim, Babos Memóriajáték!

Jóbarátom ismertetett meg a játékkal, egy teázás alkalmával. Azt hittem rosszul látok...most tényleg babokkal fogunk játszani?!  De miután megismered, megszereted a babokat, és kezdesz hozzájuk ragaszkodni. Állandó kedvenceim a kénbab és a büdöskőbab. A többiek inkább a libamájbabra mentek rá és a menyecskebabra. Már tervezzük, hogy megkóstoljuk őket.

Igen, így kell játszva tanulni ;)

Boldogságos Quimby koncert

Balatonföldvár, Kultkikötő. Előzetesen a történet szépségéhez annyi hozzátartozik, hogy tavaly Balatonföldváron nyaraltunk a Fesztivál Hotelben augusztus elején, és mikor pénteken megérkeztünk este a szállodába, olyan volt, mintha Quimby dalokat hallanánk. Először azt gyanítottuk, valahol jóízlésű emberek házibulit tartanak, de a portás felvilágosított minket, a szomszédban valóban Quimby koncert van. Ekkor már nem volt értelme elindulnunk, így a partról hallgattuk a koncert dallamának foszlányait.

Idén, mindenképpen vissza szerettünk volna menni a Fesztivál Hotelbe, és egyetlenegy szabad hétvégéjük volt a kedvenc szobáinkban. gyorsan le is foglaltuk, és ki is fizettük. Mindezektől teljesen függetlenül kiderült, hogy pont a leutazásunk napján Quimby koncert lesz a Kultkikötőben. Mondanom se kell, azonnal megvásároltam a belépőket.

A péntek este kellemes, a helyszín egy szabadtéri miniszínpadhoz hasonlít, a kikötő közelében nagyon közel a Balatonhoz. Kellemes hangulatot kölcsönöztek, az amúgy is szép fényű estéhez a felfüggesztett befőttes üveg lampionok. A beléptetés kicsit hosszadalmasra sikerült, mert még 9-kor, a kezdési időpontnál is állt kinn a kígyózó sor, "egészen a postáig". Mindenki türelmesen várta a bejutását, szerencsére Quimby-ék megvárták, míg mindenki bejut. A kapukon belépve jobbra több bódéból lehetett fröccshöz jutni, viszonylag hamar. Jó sok ember összegyűlt a színpad és a pultok közti placcon mikor a koncert elkezdődött. Szerencsére mi át tudtunk vágni a népen és a színpad bal oldalán a 3. sorban meg is találtuk a helyünket, és az sem zavart minket, hogy a mélynyomó megdolgoztatta bal fülünk dobhártyáját.

Életem első olyan Quimby koncertje volt, ahol közel álltam. Eddig minden koncerten távolról

boldogan ugrálva szemléltem, inkább hallgattam az eseményeket. Most pedig mindent láttam és hallottam. Láttam ahogy a fiúk egymással kommunikálnak számok között. Egy-egy összemosolygás, egy-egy huncut nézés. Jó volt látni az egységüket és azt, hogy mennyire figyelnek egymásra. Amit sajnálok, hogy Livius pont a másik oldalon ütötte a ritmust, mivel ő a kedvenc egyéniségem a zenekarból. Mikor az Ő dalai voltak, akkor szerencsére előre jött, így azért kompenzálva voltam :)

Számomra egy kellemes csalódás Szilárd volt. Valamiért őt nem tudtam még befogadni a szívembe. Lehet, mert annyira nincs a frontvonalban. Most végig tudtam nézni a játékát, és jobban ki is hallottam őt a többiek közül. Nagyon tetszett, hogy végig vidám volt, rámosolygott a közönségre, a dalokat nagy átéléssel játszotta és mindemellett vokálozott is.

A setlist összeállítása is meglehetősen kellemesre sikerült, régi Quimby rajongóként, az új albumokon lévő populáris dalok nem tartoznak a kedvenceim közé, szerencsénkre most a fiúk nem vitték túlzásba az új dalok játszását. Érdekes volt végignézni az embereken. A tini lányok az új dalokra őrültek meg, mi meg a jó öreg  Hoppára vagy a Hol volt, hol nem voltra lelkesedtünk. Ilyenkor azért picit érzi az ember a generációs különbségeket :)

A koncert csúcsa nekem, mint mindig Livius előadásában a Magam Adom. Erről már írtam, hogy miért van ilyen nagy jelentősége ennek a számnak.

Összességében ilyen számomra meghatározó és jó hangulatú Quimby koncerten még nem voltam, örültem, hogy ott lehettem. Azt vettem észre magamon, hogy a koncert alatt éneklés közben is fülig ért a szám, és csillogó szemmel figyeltem, és szívtam magamba az emlékeket, amik biztosan kitartanak majd a nehéz időkre.

Még még még, sok ilyet szeretnék!

További koncertbeszámolók itt. 
Kövesd a Ne ess Pánikba! blogot a Facebbokon is

Napi boldogság - Balatonföldvár + Quimby = ♥

Balatonföldvári Quimby koncert a 3. sorból. Kettesben, fröccsel. Azt hiszem ezt nem kell tovább ragozni.
Koncertbeszámoló itt.

Napi boldogság - Retro cuccgyűjtési hadjárat

Retro Balatonföldvári hétvége előtt be kellett szerezni néhány létfontosságú tartozékot. Párom Édesapja háza egy kincsesbánya, ahol MINDEN van. Megtaláltuk ezt a magnót. Ez egy dolog. De amikor 3 perc múlva előhozta a magnó eredeti vállra akasztóját, eredeti csomagolásban sértetlenül...na, akkor kezdtem el a szavaimat nem találni a boldogságtól.

Naői boldogság - Majdnem megázni

Ma meglátogattam Anyut a munkahelyén, mert túlórázott. Már gyülekeztek a nyári viharfelhők, fülledt meleg, napsütés. Amikor felértem anyu szobájába, akkor kezdett el szakadni. Azért boldogító érzés nem megázni. Akkor, ha megázok ugyanezt írtam volna, csak annyi változtatással, hogy boldogító érzés a nyári záportól elázni. Állítólag szép szivárványokat is lehetett látni!

Napi boldogság - Állj ki magadért

Elég nehéz az, amikor képviselned kell a saját érdekeidet. Mások mellé rögtön odaugrasz, megvéded, megmented kiállsz érte...de amikor Önmagad van soron...odázol, meghátrálsz, várod, hogy valaki megmentsen, ahogy te is szoktad ezt tenni. De rá kell jönni, hogy vannak olyan helyzetek, amikben csak magadra számíthatsz, és magadra kell is, hogy számíts, mert ebből tanulsz, ettől fejlődsz.

Ilyen megfontolásból (az ugrás óta főleg) erőltetem magamra ezeket a nehéz helyzeteket, és nem hagyok annyiban dolgokat. Ez most egy munkahelyi kérdés volt, és kellett róla beszélnem az illetékessel. Utána megkönnyebbültem.

Napi boldogság - Rajzóra

A mai rajzórán kardvirág volt a téma. Amikor van egy új beállítás, akkor szinte össze kell barátkoznod a modelleddel, hogy le tudd rajzolni. Eleinte küzdesz ellene, aztán szépen lassan megismered a jellegét, a tulajdonságait, a formaiságát, árnyékát. Majd lerajzolod, és pillanatképet készítesz róla a saját tükrödön keresztül. A végén meg érzed a győzedelmet, az édes ízt ami elégedettséggel tölt el.

Rajzolni jó. Kikapcsol. Koncentrálnod kell, nem fér bele más gondolat. Meditálás.

Napi boldogság - VB döntő nézés barátokkal

Nálunk került megrendezésre a közös VB döntő nézés kivetítőn. Eleve nagy boldogságfaktor számomra, ha a barátaink nálunk vannak, és még finomakat ettünk. A friss házasok hoztak egy csomó esküvői tortát...amit még napokig fogunk enni, mert annyi maradt :)

Napi boldogság - Pörgés

Nem tudom mi lett velem. Ébredés után beindultam, és rendet raktam és kitakarítottam. A tiszta és rendezett lakásban nagyon nagy élvezet volt megenni a másnaposság űző börger ebédet :)

Napi boldogság - Esküvő, megható ceremónia, kerítés mászás

Nagyon vártam ezt az esküvőt. Hamar elszállít a idő, biztosa azért, mert nagyon jól éreztük magunkat. Minden szép volt, és ma is olyanokat csináltam, amiket eddig soha vagy ritkán. Például a szertartáson sírtam, a meghatódottságtól és vacsora után kerítést másztunk, és a Duna parton kiabáltam bele a csendbe. Jó volt.

Napi boldogság - Barátaink esküsznek holnap

Boldogsággal tölt el, hogy részese lehetek holnap az örömüknek. Az ünnepi készülődés rám is hatott:)

A vőlegény nagyon szereti a Fradit, viszont SEHOL nem lehetett olyan hajdíszt kapni, ami tetszett volna, így annyira begurultam, hogy bementem a teszkóba és vettem kreppapírt. Kát árnyalatnyi zöld színt, és rávarrtam őket hajtűkre. 

Íme:

Napi boldogság - Vannak még csodák

Amikor megszoksz valakitől egy jól bevált viselkedésformát, ami nem mindig túl pozitív, és már előre jól felszívod magad, hogy "hujj biztos megint ezmegezmegez lesz" és a valóság meglepő, mert az előítéleteidnek nyoma sincs.

Pink Zebratorta

Véletlen rábukkantam az interneten a Cookies Cupcakes and Cardio oldalra, ahol egy nagyon lelkes és bájos leányzó beavat bennünket (autodidakta cukrászokat) a torta és süteménykészítés mesterségébe. Oktatóvideóink keresztül az is megtanul sütni finom és látványos csodákat, akinek eddig a porcukor szitálásával is gondjai akadtak.

Úgy döntöttem, testvéreim születésnapjára nekiveselkedek a Pink Zebra tortának. Lévén, hogy a Hugik eléggé odavannak a zebramintás dolgokért, így ez evidens volt. Kezdtem mindent a hozzávalók beszerzésével. Kicsit megnehezítette a dolgom, hogy kiderült a közelmúltban róluk, hogy laktóz és glutén intoleránsok, így még a "különleges" tej és lisztért is meg kellett küzdjek. Szerencsére a Sparnak vannak sajátmárkás mindenmentes termékei, így viszonylag gyorsan ment.

Hozzávalók:
30 dkg liszt
40 dkg cukor
180 ml olaj
1 tk vanília aroma (~5 ml)
2 ¼ tk sütőpor (~11 mL)
1/2 tk só salt
4 tojás
240 ml tej
pink, fekete gél állagú ételfesték, ha elérhető, akkor fehér is (kapható a cukrászkellékes boltokban, pl Köki terminálban is van bolt)
Fekete marcipán vagy fondant
Vajkrém
Pink Vajkrém

Vajkrém:hozzávalók
10 dkg vaj
60 dkg szitált porcukor
2 tk vanília aroma
4 evőkanál tej

Napi boldogság - Fogadtatás

Szabi utáni első munkanapom. És mindenki örült nekem. :)

Napi boldogság - Munka előtti édes pihenés és fokhagymás tejföl

Ma még szabin, hogy megfelelően kipihenjük a Voltot. De azért nasi volt;) puffasztott kukorica, de ha ez nem is lett volna elég, megkoronáztuk egy kis fokhagymás tejföllel!

Napi boldogság - Már csak 360 nap a következő Volt fesztiválig...

Igen, idén is hamar elröpült ez a pár nap, jókat nevettünk, és csodás dolgokat éltünk meg. Immáron 7. éve készítünk a faházaink előtt közös képet, ez most se volt másképp. Majd mindenki jól megkapja tőlem Karácsonyra, laminálva ;)  Szomorú nap szokott lenni ez a mai, a kiköltözés, meg, hogy vége valaminek. De idén valahogy nem telepedett rám a mélabú, vidáman, kihasználva az együttlétünk minden morzsáját, vidámkodtunk. Hazafele rituálisan megállunk Bábolnánál a Mekinél, ahol pukkadásig esszük magunkat, majd minálunk fénykép és videómegoosztásba kezdünk ;)

Bizalom, döntés, árnyékátlépés és fogadalom

Már egy ideje motoszkál bennem a gondolat, hogy ugorjak le a magasból. Persze bungee kötélen....Nagyon sok olyan volt és van még az életemben, hogy: "mi lenne ha". Ezzel szerintem többen vagyunk így. Félünk az ismeretlentől, féltjük az életünket, megfosztjuk magunkat az élményektől, mert bennemaradunk a jól bevált és biztonságosnak ítélt komfort zónánkban. Pedig, ha mélyen magunkba nézünk, pontosan tudjuk, hogy a legnagyobb frusztrációt és szenvedést az okozza az életünkben, hogy vannak vágyaink, álmaink, kihívásra való igényünk, de nem vagyunk hajlandóak kijönni a kuckóból. Ez meg stresszt okoz és teljes zavart a rendszerben.

Elhatároztam, hogy 30 éves korom előtt leugrom (most vagyok 29). Persze a fesztivál előtt megbeszéltem magammal (jó öreg visszahúzó és odázó én), hogy jó lesz az jövőre is, végül is februárban töltöm a 30-at, az még érvényes volna. Kisebbik húgom és barátnőm is lenn voltak a fesztiválon, és miután nagyon jó barátunk 2. ugrását is végigassisztáluk, szinte egyszerre fedtük fel egymás előtt, hogy tulajdonképpen ezt mi is akarjuk. Szinte azonnal a vágyaink megfogalmazása után, mint vészharang megszólaltak bennünk a kételyek, kérdések és félelmek. "mi van, ha meghalunk?" "biztonságok ez?" , "mi van, ha pont nálunk szakad el a kötél?" és ehhez hasonlók. Megállapodtunk, hogy máig nem beszélünk róla, alszunk rá egyet.

Egész éjjel azt álmodtam, hogy a kosár szélén állok és nézek le, és félek, nem merek leugrani. Továbbá még a Méhek koncerttel is álmodtam, hogy egy hatalmas csarnokban lépnek fel, és az első ötven sor el van kordonozva, de én ügyesen le tudok foglalni magamnak és a barátaimnak helyet az 51. sorban. Hoztam magammal jóbarát Cajon dobját (amit a szülinapjára kapott a barátaitól és feleségétől) de valahogy kiesett belőle egy csavar, és én nagyon aggódtam, hogy mi lesz ha így kapja vissza.

Ennyit az alszunkrá egyetből.

Napközben elmentünk Méhek koncertre, ami számomra a Volt Fesztiválon a legjobb hangulatú koncert. Mindig irigykedve néztem azokat a rajongókat, akiket felhívtak a fiúk az Esődal alatt segítségnek. Idén engem szólítottak a színpadra, amire valahol számítottam, és akartam is. Boldogan tánciztam énekeltem és fröcsköltem az embereket vízzel a refrénre. Ezt nem gondoltam volna magamról, hogy színpadon, emberek előtt én fel tudok szabadulni. Pedig így volt, legnagyobb meglepetésemre, ami annyira mégsem volt az. Eleget változtam ahhoz, hogy a boldog pillanatokat felismerjem és kiélvezzem.

Erre fel, egyre közeledett a Nagyszínpadi koncert a Volbeat. Ha ugrunk, akkor még sötétedés előtt, mert kell a dokumentáció, mert később úgyse hinnénk el...Még mind a hárman lányok hezitáltunk...a tegnap ugró barát öccsében is motoszkált az ugrás gondolata, de még nem kérdeztük, hogy akarja-e, akarta és intett, hogy induljunk a bungee sor felé.

Született egy döntés, de ebből még vissza lehet táncolni, még csak elindultunk, ebből még bármi lehet. Mondtam láényoknak, hogy ugrás előtt jó lenne elmenni pisilni, mert azért mégiscsak :) Életünk leghosszabb pisilése volt lelki értelemben), pedig csak 50 méterre sétáltunk el (olyan messzire, mint amilyen magasról éppen leugrani készültünk.) Közben persze jöttek a kérdések, én teljesen eltökéltnek mutattam magam, mert láttam, hogy a többiek jobban aggódnak. Az jutott eszembe, hogyha az univerzum ki akar nyírni akkor úgyis ki fog, és mindegy, hogy bungee kötél szakadás, vagy az utcán sétálva a fejemre esik egy zongora. Ezzel a gondolattal karöltve indultunk vissza a sorba. Támaszként tarrottam a lelket a többeiekben, akik csodálkozva néztek rám, hogy én miért nem parázom. Mondtam, hogy én most támasz vagyok, rám majd fenn jön rám a frász.

Kértem a többieket (mert összesen négyen készültünk ugrani, és támaszként, mind a négyünk mellé feljött a tegnap is ugró barátunk), hogy szeretném én kezdeni az ugrást, mert különben nem merek lemenni. Így is volt, engem szerszámoztak fel először, játszottam, hogy nyugodt vagyok, de egy idő után el is hittem, hogy itt minden rendben van. Eljött az idő, hogy be kellett álljak a kosárba. A lábujjaim ki kellett dugnom. elkezdtünk emelekedni, érezni kezdtem, ahogy a bokámon van a kötelem súlya. Lenézni természetesen nem mertem, szemmagasságban figyeltem a tájat. Felértünk, és a hoppmester mondta, hogy számol háromig és ugorjak. Félbeszakítottam, hogy nem fog menni...tegnap ugró barátunk végig kamerázott. (mindenkitől kért egy utolsó magvas gondolatot) az enyém így szólt: "Nem szabad sokat gondolkodni az életen" Kimondtam és még mindig nem mertem lemenni, földbe gyökerezett a lábam és közben húzott le a mély. Aztán hangosan kimondtam azt is, hogyha most nem ugrok, akkor a TÖBBIEK sem mernek leugrani. Vettem egy levegőt, mondtam a hoppmesternek, hogy számolhat, és leugrottam...

Ugrás közben boldogságot érez az ember, a felszabadulás boldogságát, és annak a boldogságát, hogy a döntésed következményét éled meg teljes mértékig. Innen már nem volt visszaút, innen már MINDEGY volt. Meglepően ez a megadás, nagyon megkönnyebbülté tett. Éreztem, hogy teljesen rá vagyok bízva más emberekre, akik a kötelet rámszíjjazták, a sorsra. Amit megfogott a kötél, utolért a kosárban hagyott biztonságérzetem, és innentől kezdve már csak vigyorogni tudtam. 

Az ugrás után nem emlékeztem részletekre, ha nem készült volna videó és fénykép az eseményről, el se hiszem, hogy ez velem történt meg. Mintha az agyam jól bevált trükkje megint győzött volna, hogy leblokkol bennem élményeket. Ezt most nem hagytam neki. Előjöttek érzések, már hallom a szél suhogását a fülemben, látom, ahogy a matrac, és a barátaimat közelednek felém, a feltűnő fesztiválos egyenpólóinkban, integetek a páromnak, aki végig kamerázott.

Miután kioldoztak, rohantam oda a várakozó társaimhoz, hogy elmondjam, mennyire király volt, és hajrá! Sajnálom, hogy nem párom volt, akit a leugrás után üdvözöltem, úgy éreztem a barátaimnak nagyobb szüksége volt rám abban a 10 másodpercben. Mind a négyen leugrottunk, és aznap estére alkohol se kellett ahhoz, hogy pörögjünk.

Ebből nekem a tanulság annyi, hogy dönteni kell, és a következményeket vállalni, még akkor is, ha nem tudod mi a kimenetele. Fontos volt nekem ez az ugrás, hogy bebizonyítsam magamnak, hogy képes vagyok még számomra is meglepő dolgokra.

Napi boldogság - Volt Fesztivál - 4. nap - A boldogság csak egy ugrásra van

Ma a Volt Fesztiválon, leugrottam Bumgee jumpinggal. Ilyet még nem éreztem.
Beszámoló itt.

Napi boldogság - Volt Fesztivál - 3. nap - Bundáskenyér és hopp

A mai napon érkezett le egy barátunk, aki történetesen a társaságunk oszlopos tagjának a felesége. Már tavaly is meglepett bennünket egy hihetetlen adag isteni bundáskenyérrel. Hálistennek idén sem feledkezett meg rólunk. Nagyon vártuk, hogy megérkezzen, persze, nemcsak a kaja miatt:))))

A másik fontos mai élmény az az, hogy a jóbarátunk idén másodjára is leugrott a bungee jumpinggal, ahova felkísértük a hugommal. Valamennyire irigykedtem, hogy megtette, és mikor leértünk fejgörcs kapott el. Hugom barátnőm és én valahogy összenéztünk, hogy hmm..ugrás...megbeszéltük, hogy ez mind a hármunkat izgat már egy ideje...de gyomorgörcs, satöbbi. Azt mondtuk, alszunk rá egyet és ma többet erről nem beszélünk.

Napi boldogság -Volt Fesztivál - 2. nap - Őszinte vélemény

Komolyan, egyre jobban hiszek abban, ha keresed a világban a szépet és a jót, akkor az másokra is hatással van, és nem félnek elmondani valamit, amit éreznek.

Ma ezt mondta nekem (persze hozzátéve, hogy elképzelhető, az elfogyasztott rum beszél belőle) :

"Nézegettem a régebbi fotóimat, és amikor látom, hogy mosolyogsz, olyan, mintha kisütne a nap"

Hozzátette még, hogy ettől neki mindig olyan jókedve lesz.

Egy öleléssel viszonoztam mindezt. Olyasvalaki mondta, akit 14 éves kora óta ismerek, és lássuk be nem sűrűn beszél az érzéseiről. Szóval a lényeg az, hogy megint úgy okoztam jót másnak, hogy nem tudtam róla, csak azért történt mindez, mert ilyen vagyok, és megint egy ember aki ezt a tudtomra is hozza, és az univerzum jófej, mert látja a változott hozzállásom, és bevonzok olyan pozitív visszacsatolásokat amiket nem is remélek.

Ez a mondata teljesen őszinte megnyilatkozás volt, mindenféle érdekektől és sallangoktól mentes. Nagyon boldog vagyok, hogy ezt megosztotta velem, szerintem el se tudja képzelni mennyit jelent. Azaz lehet, hogy el tudja képzelni, mert mondtam neki :)


A mai napon ismét próbáltuk zenélni, de valahogy nem jött össze, úgy tűnik ez direkt nem megy. Elmentünk inkább koncertekre. Ma volt Jared Leto 30 másodperc alatt a Marsra formációja. Hát, a véleményem nem sokban változott róla, sőt. Mondjuk arra jó, hogy a közönség ki jumpolhassa és kióó..óóó.óóóóóóózza magát.

Jaredet Steve Aoki követte, akiről bevallom őszintén nem tudtam eddig se sokat és ezek után se szeretnék hallani. Olyan "zenét" csinál, amitől az emberben, legalábbis bennem, mérhetetlen feszültség halmózodik fel, ami tehetetlen düh formájába forrong és lüktet. Lehet jól csinálja, mert kivált érzelmeket emberekből. De akkor is. Fáj. Nem akartam tovább hallgatni, így ármenekültünk egy másik színpadra, ott nem tudtuk mi lesz. Ott se találtunk kedvünkre valót, így kitaláltuk, hogy mászkálunk, és megnézzük a Szerencsejáték Élő húzás játékát.

Arról szól mindez, hogy felrögzítenek egy embert, és a társa joystick-kal irányítja egy gimnasztikai labdákkal teli rész fölött, egyszer csak beleengedi, és ki kell húzni egy labdát. Ha sikerrel jár az ember, akkor a labdán lévő szám alapján, nyereményhez lehet jutni. Lévén, hogy ez a napunk totál elkeseredés volt koncertek terén,
sorbaálltunk, hogy ezt mi akarjuk. Szerencsére nem is voltak sokan előttünk. És ez nagyon jó móka volt :)

Napi boldogság - Volt Fesztivál - 1. nap

A mai napon is olyat csináltam, amit eddig még soha. Inkább olyanokat. 

Kezdjük azzal, hogy zenélni tudó barátaim közé többed zenélni nem tudó barátaimmal együtt beálltunk "zenélni". Húgom hozott szájharmónnikát, meg egy ivós dobókocka játékot. Na én ezzel csörögtem, meg a szájharmónika tokjával, amibe gondosan lettek kavicsok gyűjtve. A házunk előtt többen megálltak, csodálni minket, be is szálltak, szóval ez egész olyan tökéletes volt, boldogság szabadult fel mindenkiben.

Zenélgetés közben, szépen csendben berúgtunk.

A második olyan, amit nem szoktam csinálni az az, hogy elkéstünk Quimby koncertről. A koncert közben elkezdett szakadni az eső, ami azért volt jó, mert senkit sem érdekelt a gumicsizma és esőkabát védelme az jó volt :) és az esőben koncertezni az nekem mindig romantikus, főleg, ha párom is ott van velem ;)

Amikor vége lett a koncertnek, jóbaráttal a faházakig minden egyes pocsolyába két telitalppal beleugrottunk. Hajrá gyermeki én. És nem érdekelt, hogy a bugyim is saras lett. Isteni volt!

Napi boldogság - Volt Fesztivál - 0. nap

Elindultunk Soproba, izgulás van, hogy mindent elvittünk-e, ami kell. Belépők nálam...odaérünk, jegyek, faház kulcsok kiváltva, pipa, hömpölygő tömeg, lassú bejutás, para, de nézzük a jó oldalát, lehet közben inni. Sorbanállás, cirka 3 óra alatt bejutottunk. Welcome drink a barátokkal Sopronban, a Volt Fesztiválon = BOLDOGSÁG, amire minden évben a legjobban várunk.

Jobban szeretem ezt a fesztivált, mint a Karácsonyt, de erről csakis és kizárólag a jóbarátaim tehetnek.